G            D7             G  \

Ahol a házakban még faragott bútor áll,

          C         A7           D  D7

Ahol még egyszerűen él apám s anyám,

       G          H           Em         C

Ahol a sűrű erdők elnyelik a külvilág zaját,

       A7/G           D7             G  \

Valaha ott látott meg engem a nagyvilág.

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér,

Ahol az utakon szürke port kavar a szél,

Az az a hely, ahonnan eljöttem, már tíz éve is lehet,

Hidd el örökre otthagytam a szívemet.

Nagyapám régi dalait énekelgettem,

És a széllel kergetőzve nőttem fel,

Lehet, hogy nem minden pillanatban emlékezem,

De hidd el, azt az időt sosem felejtem el.

C - G - D - G - | C - G - A - G -

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér,

Ahol az utakon szürke port kavar a szél,

Az az a hely, ahonnan eljöttem, már tíz éve is lehet,

Hidd el örökre otthagytam a szívemet.

Minél zajosabban vágtat el egy nap,

Annál kedvesebbnek látom a múltamat,

Ne mondd, hogy divatból, vagy szeszélyből, vagy rosszkedvből teszem,

Te is megérted, ha eljössz majd velem.

Ahol a házakban még faragott bútor áll,

Ahol még egyszerűen él apám s anyám,

Ahol az utakon még most is szürke port kavar a szél,

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér.

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér.