Bm A Ab Gm | Gb Ebm F / | Bm A Ab Gm Ha egyszer útnak indulok többé már nem találtok rám Gb Ebm F / Többé nem szorít a két kezem és nem beszél a szám, Bm A Ab Gm Ha egyszer végleg megpihennék majd, egy csendes éjszakán. Gb Ebm F / Ölelj magadhoz újra, drága szép hazám. Marcus: Bm A Bölcsőm volt ez a hely, a koporsóm is ez lesz Ab Gm Holnap újabb nap virrad rád, szép hazám de ma még szenvedsz Gbm Ebm A sárba lép a lábam, de nem félek itt maradok, F / Amig meg nem halok, tudd megélek minden pillanatot. Felül a gálya, s alul a víznek árja De azért a víz az úr, és tudom nem lehetek gyáva Hogyha betakar a föld majd akkor megpihenek És soha nem adom fel testvérem ezt elhiheted. Sírva vígad a magyar, de mosoly van a számon Mert ide tartozom, hogy anyám ide szült nem bánom Ez a földem, ez hazám, engem a vérem köt ide Minden ősszel elszáll a fecske, de visszahúz a szíve. Kint a réten mint a dér, a csenddel érkezek hajnalban Csak a lábnyomom itt hagyni, tudod én végig ezt akartam És csak megyek még visz a láb, míg véget nem ér Én addig ugy csinálok mindent, nem lesz még egy esély. Refrén: Ha egyszer útnak indulok többé már nem találtok rám Többé nem szorít a két kezem és nem beszél a szám, Ha egyszer végleg megpihennék majd, egy csendes éjszakán. Ölelj magadhoz újra, drága szép hazám. Horus: Magyar földön születtem és magyar földbe zárnak, Máshol idegen leszek mindig, de itthon hazavárnak. Bárhogy is nézem néha groteszk itt az élet, De az életben nem az számít, hogy élsz, hanem, hogy éled. Én is voltam szegény, azt láttam, hogy nincs kiút, Eljátszottam már katonát és reszkető kisfiút. Egyek vagyunk mind, egy a vér és egy a szív, Ha a fejünk fölött háborognak a fellegek, mindenki szív. Te döntesz. Rombolhatsz vagy tehetsz jót is, De a végén ami a bölcsőd volt az lesz a koporsód is. Egy üveg pálinkával kapaszkodom beléd. A címkéig még én iszom, de te a másik felét. Bármerre járok, mindegy hol ébreszt a hajnal, A szívem át van kötve piros fehér zöld szalaggal. Drága szép hazám, ölelj magadhoz újra, Hogy ha elszólít a halál, büszkén lépjek rá az útra. Refrén: Ha egyszer útnak indulok többé már nem találtok rám Többé nem szorít a két kezem és nem beszél a szám, Ha egyszer végleg megpihennék majd, egy csendes éjszakán. Ölelj magadhoz újra, drága szép hazám. Ha egyszer útnak indulok többé már nem találtok rám Többé nem szorít a két kezem és nem beszél a szám, Ha egyszer végleg megpihennék majd, egy csendes éjszakán. Ölelj magadhoz újra, drága szép hazám. |