D#m C# H F#-G#m | D#m C# H C# |

       D#m             C#

Mióta megjöttél, azóta úgy érzem,

      H                     F# -G#m

Hogy veszélyes az út mégis túlélem.

       D#m                   C#

Nekem nem kell más, ebben az életben,

  H                          F# - G#m

Csak mi vagyunk ketten és a véletlen.

D#m

Neked, lehoznék egy csillagot

C#

Együtt a poros utakon ameddig itt vagyok.

H

Veled minden jó, veled minden szép,

F# -                  G#m

Ne légy szomorú ha bekebelez a mindenség.

Nem kell keresnem, hogy mit szeretek benned,

A szemedben a tüzet, a szívedben a csendet.

Ez egy kis világ, ami csak a miénk,

Nekem adhatnak bármit nem adnám senkiért.

Egyszer ellöknél, egyszer megölelsz,

Egyszer megkérsz, máskor követelsz

Csak sétálunk ketten az éjben,

Akár a táncoló vízcseppek a jégen.

Eshet az eső, vagy fújhat a szél,

Döröghet az ég felettem.

Jöhet bármilyen akadály, nem számít

De mindig ott vagy mellettem.

Mióta megjöttél, azóta úgy érzem,

Hogy veszélyes az út mégis túlélem.

Nekem nem kell más, ebben az életben,

Csak mi vagyunk ketten és a véletlen.

Tudom te is kerestél már évek óta,

Most mi lenne, ha ez köztünk mégse volna?

Nem mutattalak volna be, otthon, akkor?

Csak átölellek inkább, most, hogy alszol.

Hallgatom még, ahogy szuszogsz halkan,

Aludnom kellene már, tudom, lassan.

De van, hogy nem megy, mert csak töprengek,

Talán az életed mellettem könnyebb lett,

Volt hogy kitartottál, volt, hogy kitartottam,

Ha te szélcsend voltál, én a vihar voltam,

A férjed lettem, te a feleségem,

Előre tudtad, ha a szemedbe belenéztem.

Nekünk együtt nem elég még ezer év sem,

Mikor ölelsz, megnyugtat a kezed érzem,

Nem volt könnyű mindig hinni bennem,

De nincs még egy olyan pár mint mi ketten.

Mióta megjöttél, azóta úgy érzem,

Hogy veszélyes az út mégis túlélem.

Nekem nem kell más, ebben az életben,

Csak mi vagyunk ketten és a véletlen.

Filmezünk este, mindketten máshol,

Messze egymástól álmodunk egymásról.

Értünk te túl sokat áldoztál

Végül közelebb húzott a távolság.

A hasonlóságok mindig vonzzák egymást

És nekünk ezért ilyen nehéz ez

Mert túl bonyolult, amit a szívünk elvár

És a káoszban egyedül te értesz.

De bárhogy is változzon meg a világ

A miénk az így marad változatlan

Mert valahogy mindig visszatalálok

Hozzád az összes változatban.

Filmezünk este, elalszol rajtam.

Zsibbad a karom, kihúzom halkan.

Felébredsz rá, megcsókolod arcom,

Megsimítalak, és nézem, hogy alszol.

Mióta megjöttél, azóta úgy érzem,

Hogy veszélyes az út mégis túlélem.

Nekem nem kell más, ebben az életben,

Csak mi vagyunk ketten és a véletlen.