F#m A D / | F#m A D   / |
F#m A D / | Hm  / C#m / |

F#m                  A                                D
Mindenki mondta, de nem hittem el, hogy nem illettünk össze
                  /                              F#m
Én akartam, hogy működjön, te azt mondtad, hogy kösz ne.
       A                        D
Talán nem tudtad a szívem töröd össze,
                 /                       F#m
De manapság már nem agyalok azon, visszajössz-e.
        A                           D
Az i-re olyan könnyen tetted fel a pontot,
                   /                       F#m
Én nem haragszom, de nem is felejtem el a dolgot.
           A                   D
Vele vagy mégis az én nevemet mondod,
              /                          F#m
Bolond voltam engedtem, hogy legyek a bolondod.
         A                          D
Nem erőltetem, hogyha neked ez így jól van
              /                         Hm
Mindegy mit akar a szemed ha a szíved szótlan.
       /                          C#m
Én megfogadtam, hogy nem állok a sorban,
                /
és mindig az maradok aki voltam.

F#m          A                 D            /
Túl sokszor mondtam már, hogy nem adok új esélyt,
        F#m        A               D              /
Így is túl sokáig húztuk már, nem kell a szentbeszéd.
          F#m     A             D      /
Neked ez másról szól, nekem is máshol jó,
        Hm               C#m
Ami te voltál nincs rá szó.
           F#m-
Nincs rá szó.

F#m A D / | F#m A D   / |
F#m A D / | Hm  / C#m / |

A szavad megéget, a szív lassan elhallgat,
Elhal és elviszi magával amit elhallgat.
Mesélj! Ez az utolsó utáni esély,
Az igazat akarom tudni, van e nekünk remény.
Kemény, de nem kell a féltékenység és a kavarás,
Feladtam a küzdelmet, nincs bennem akarás.
Mosolyod elbűvöl de hiányzik a varázs,
A tűz régen tombolt, most csak pislákol a parázs.
Félek, hogy én fogom majd kimondani a végszót,
Bár ne lenne ilyen nehéz elengedni ami szép volt.
Lehet csak eltűnök majd az életedből egyszer,
De nem felejtelek el, ezt soha ne felejtsd el.

Túl sokszor mondtam már, hogy nem adok új esélyt,
Így is túl sokáig húztuk már, nem kell a szentbeszéd.
Neked ez másról szól, nekem is máshol jó,
Ami te voltál nincs rá szó.
Nincs rá szó.

Elengedném az egészet, de tudom, hogy nem akarod,
Az fáj majd a legjobban ha hazudok és maradok.
Minden napunk keserű, minden kérdés felemészt,
Minden válasz zavaros, én nem megyek és te se mész.
Nem tudom, ha tagadom az valakinek jobb-e
Nem leszek-e szívtelen, ha így lépek most le.
Nem értem én sem, de most te éreztél többet,
Nehéz bevallani, hogy az eszem későn jött meg.
Ha majd visszagondolok, lehet mást mesélek,
De miközben elköszönök inkább rád se nézek.
Túl nagy ez a teher, de most választanom kéne,
Rád hagyom még utoljára, lépjek én vagy lépsz te.

Bárhogy fáj most mégis engedj el!
Benned nincsen meg az ami bennem.
Nincsen meg az ami bennem.

Vártam rád, de mostmár lépnem kell.
Én senkiért nem változom meg.
Senkiért nem változom meg.

Túl sokszor mondtam már, hogy nem adok új esélyt,
Így is túl sokáig húztuk már, nem kell a szentbeszéd.
Neked ez másról szól, nekem is máshol jó,
Ami te voltál nincs rá szó.