Am

Volt itt mindig, aki bátran szólt, 

        F

mindig voltak nagyot álmodók,

   C

a nincsből is várat építők, 

             G

az el nem csüggedők. 

Am 

Hány nagy gondolat és mennyi szív, 

      F

ami századok múltán is tenni hív;

        C

most is új erőt ad és lelkesít, 

      E

hogy naggyá légy megint.

        F                        C

Bárcsak értenénk a múlt intő szavát,

   F                               E

az égre vésett jelzést, mit csak szívünk lát!

Am               G      (Em)

Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy

F

áldott itt e föld,

   C

a hömpölygő folyók, 

   G

az erdők és mezők. 

Am              G        (Em)

Ez az otthonunk itt kell élnünk, 

 F

múltunk és jövőnk,

 C

minden hozzá fűz, 

      G

álma bennünk testet ölt.

            Am

Így lesz ez örökké. 

Mennyi érzelem és szenvedély, 

mely a téli fagyban is visszatér,

mindig új tavaszt vár és jót remél, 

hogy fel ne add, hogy élj. 

Nem a gyűlölet, a gyávaság, 

csak a szeretet az, ami visz tovább,

hogy szebb napokban is mindig lásd

mások fájdalmát. 

Bárcsak értenénk a múlt intő szavát,

az égre vésett jelzést, mit csak szívünk lát!

Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy

áldott itt e föld,

a hömpölygő folyók, 

az erdők és mezők.

Ez az otthonunk itt kell élnünk, 

múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz, 

      G

álma bennünk testet ölt.

Dm

És ha gyermeked azt kérdezné: 

Am

miért vagy büszke rá,

      C                      G

hogy miért szebb e táj bárminél,

Dm                              Am

 tanítsd meg neki holt költőink énekét, 

      C

hogy miért él bennünk a hűség

E

 a síron túl is még!

solo: Am G C G | Am G C G | Am G C G | 

Am G C Dm-E |

Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy

áldott itt e föld,

a hömpölygő folyók, 

az erdők és mezők. 

Ez az otthonunk itt kell élnünk, 

múltunk és jövőnk,

minden hozzá fűz, 

álma bennünk testet ölt.

           F

Jöhet ezer új barát, 

                     Am

sose keress új hazát.