E F# G#m / | E F# G#m / | E F# G#m F# | E / F# / | E F# G#m Ahogy a kalács fonódik, a kenyér széle meg roppan / E Ha keresnéd a békét, gyere, megmutatom, hol van! F# G#m Annyian próbálták, milyen kevés ér célba / E Az egyik struccot játszik, a másik önkéntes néma. F# G#m Itt nincs hova menekülj, pont azért, mert nem kell. F# E Itt senki se orvos, se mérnök, se melós, CSAK EMBER. / F# Feri se rappel, soha nem voltam rapper, / E-> csak dalokat akartam írni tele szeretettel. F# G#m Volt olyan, hogy beszóltam és volt, hogy mérges voltam, / E eldobott bumerángok, majd a tarkónkon koppan. F# G#m Hiába teszel jót, ha érte a jutalmad várod, nem mindegy, / E hogy alázat vagy alázás a tanárod. F# G#m Figyeld, ahogy szedi a kis lábát, milyen huncut. F# E A saját félelmein nézd meg mennyi, aki túljut. / F# De te már élhetsz máshogy, csak fordítsd el a kormányt, / / a naplementét figyeld, ne ellenzéket meg kormányt! / G#m Figyeld ahogy nevet és te meg csak nevess azon és / E engedd meg magadnak, hogy legyél egy derűs fazon! F# G#m Engedd meg magadnak, hogy legyél egy szenvedélyes lány, / E aki nem szívatja magát, hisz már átlát a szitán. F# G#m Ne pazarold az időd, mert végtelen, de mégsem. F# E Nyugi, ezt én sem értem, ezt én is csak érzem. / F# Egyetlen veszélyes csapda van, ha nem indulsz soha, mert a / / / boldogság ott lesz, hiszen az az utad pora. E F# G#m / Azok a régi szép idők itt bújnak a mostban egyszer megérted majd. E F# G#m / Csak nézz magad köré, csodák tüze lobban, mindenben ott van! E F# G#m F# Ahogy mozdul és nevet és ölel és én mindent látok, hisz figyelek már, E / F# / mert megélem az álmom, hogy mi legyünk barátok, abból sosem elég. G#m / / Mindenkinek tudnia kell, aki hallgatja e dalt, / / hogy már ezerszer született, és ezerszer meg is halt. F# G#m De soha ne kutasd, hogy ki voltál, milyen útról jöttél, / E ha egy igazi életed is látnád, megőrülnél. / G#m Bocsáss meg magadnak és csakis előre figyelj, és F# E nézz magadba mielőtt bármit teszel bárkivel. / F# Ha megérint egy fénykép, attól nem ragadsz a múltba, / E-> hiszen a jelenben van, ahogy a szívedben robban F# G#m annyi érzés, amennyiből csillag születhetne / E és talán születik is egy, ha felnézel az égre. Mennyi ellentmondást találhatsz a soraim között, azért mert előttem annyi tény pucérra vetkőzött. És tudom már, hogy semmi sem az, mint aminek látszik, egy ébredező ember valójában már csak játszik. Annyira vagyok szent, mint amennyire az egy sittes, ahogy a klippekben a drogos orra mindig lisztes. Emlékszem a sárgaborsó édes illatára, olyan édes, ’hogy gyermeked vigyáz világára. Mert akik irányítják ezt az elfáradt planétát, Csak maguknak építenek menekülő rakétát. Minden, amit átélhetsz és tapasztalhatsz áldás, érjen benned hála és kopjon el az elvárás. És hagyd hogy minden pillanat jó mélyen beléd égjen, mert lesz, hogy felhők leszünk és találkozunk az égen. Azok a régi szép idők itt bújnak a mostban; egyszer megérted majd. Csak nézz magad köré, csodák tüze lobban, mindenben ott van! Ahogy mozdul és nevet és ölel és én mindent látok, hisz figyelek már mert megélem az álmom, hogy mi legyünk barátok, abból sosem elég. |