Dm C Dm C Dm C B C Dm C Te vagy a békém, te vagy a tragédiám Dm C te vagy a pengém és egyben az artériám Dm C eltakarom, de nekem is fáj a hiány B C hogy többé nem te vagy az a lány aki vár Dm C A külvilág kizár, de visszajövök, figyelj Dm C nem tudom, mi vár, hogy holnap mikor, kivel Dm C tűnsz el vagy tűnsz fel, hogy végül meglásd B C mi másfele változunk, nem értjük egymást Dm C Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak Dm C és mögöttük marad, aki elfárad Dm C nem látlak, előttem a füst meg a sötét B C egy ordító tömeg áll közém és közéd Dm C Most már értem, a reggel miért hoz mást Dm C kiégnek a fénytől a képkockák Dm C nem igaz, de nekem kell ez a hazugság B C Te vagy a hazugságom Dm C Már értem, a reggel miért hoz mást Dm C kiégnek a fénytől a képkockák Dm C nem igaz, de nekem kell ez a hazugság B C Te vagy a hazugságom Te vagy a kiömlött italom, az elmúlás az üres poharakon játszó, monoton fejzúgás a hamisan bújtató romkocsma homálya a legdrágább lakhely, a hiány előszobája a realitás hazadob, csak ezzel az a gond hogy én lettem az egyik nálam hagyott kacatod hogy az én fejemben mindig máshogy van és nem úgy cselekszel, ahogy rég megálmodtam most előre futnék, de felkap a szél szemből letépi hazugságaim az évekről meghátrálnék, de nem csaphatom be magam megállnék, de fájna, hogy így feladtam Te vagy a szakadó jégeső, a meleg párna az özönvíz utáni utolsó bárka a kába múlt, a bánat, a gyönyör a bámult szembogár, az arcon a gödör a ráncok, miket az idő berajzol összefirkál, mikor kidőlve alszom és hideg zuhanyként kelt a gondolat mi van, ha sose leszek annál boldogabb |