E F#m A H

E F#m D E 

       Am7                           H

Látod, igazam lett, én mindig ettől féltem

      C                             C#m

Hogy közénk áll valami, talán fontosabb

         D                     A

Pedig én igazán kiszámíthatóan éltem

            H

S közülünk mindig te voltál az okosabb

       Am7                         H

Tudod jól, nekem a szívem gondolkodik

   C                               C#m

És amit ő gondol, azt muszáj megtennem

D                                              A

De szólhattál volna, hogy nem tudsz már velem jönni

          H

S ha már nem tudsz, hadd tudjam, hogy miért nem

E       F#m  G#m        F#m

Hónapok óta  híredet se hallom

E     F#m       A                H

Hiába ordítok, nem hallod már a hangom 

      C#m         G#m       A     H

Tán a hétköznapok fogságába estél

    H           C#m            F#m

Bár segíthetnék rajtad, drága testvér

Olyan csendben maradtál el, hogy észre sem vettem 

Csak a hiányod lett egyre égetőbb

És tudom, mit gondolsz - hagyjam már végre abba - 

De hadd mondjak pár dolgot még előbb

Bizony, nem így képzeltem még néhány éve 

Megint egy dolog, amit valahogy nem értek

Igaz, nem biztos, hogy mindent értenem kéne 

Hát úgy teszek, mintha hinném, mit beszélnek

Hónapok óta a híredet se hallom

Hiába ordítok, nem hallod már a hangom 

Tán a hétköznapok fogságába estél

Bár segíthetnék rajtad, drága testvér 

Hogy annyi a dolgod, hogy ki sem látszol belőle

A munka, a kocsi, a pénz s még az asszony is 

De úgy érzem, olyan nagyon nem is bánod

S ha így van, hát én bánom helyetted is

Persze, lesz még úgy, hogy együtt ülünk mi ketten 

Pár üveg borral, egy csendes délután

S nem kell többé gondolnunk sem arra, 

Hogy a barátunk már nem a barátunk talán.