F# E H H | F# E H H [-Nyerges Attila-] F# E H H Annyi minden mást csinálhatnánk itt F# E H H Szerethetnénk is, ha volna még akit F# H G#m Érdekelne tán, az az apró semmiség, hogy minden ég F# E H H De, ha oltani is lehet, bűn elmenekülni még F# E H H A napokat számolod, közben üres a tányérod F# E H H Lassan helyet is cseréltek, te és az árnyékod F# E H G#m A tükörbe vicsorgó szörnyeteg, visszaint neked F# E H Sorra kerülsz te is, jobb lesz, ha elhiszed [-FankaDeli-] G#m Ha valahol a Földön, akkor itt lehetne bármit De neked mit számít D#m Szeretem az embert, és néha napján Látom a majomjelmezed alján G#m Hogy kikandikál a kislábujj 'Hol bőröd fény nélkül megsárgul D#m Le kéne vágni a körmöket És nem lökni a mélybe a kölyköket E C#m Ütnélek, mert a jó szót nem érted G#m Ahogy az életed egész nap emészted Látom, pedig inkább csak nézném G#m Hagynám, hogy hipnotizáljon a tévém E De nem, valami azt súgja, elég C#m Nem hiszem el, hogy szemet szemért F# Nem lehet ennyi, minden porcikám Halkan diktál, sétálok az utcán G#m Kómában vonagló, szürke zombik Tenyerük izzadt, a beton csak porzik D#m Fák helyett oszlop, lomb helyett üveg Felhőkarcoló, patkányüreg G#m Ahol ülnek, az öltönyök sorban Lélek nélküli koporsóban D#m Saját sírjuk sikerrel ássák A fától vakon az erdőt vágják E De a bosszú hiába súgja C#m Az én szívemhez be nem jutna G#m Ha azt hiszed, annyi vagy Amennyit mondanak G#m Akkor valóban meg is loptalak E Elveszem tőled utolsó reményed C#m Hogy lásd meg végre, kik a szegények G#m 'Kit aranytömbök húznak a mélybe G#m Hol hála helyett, vágy az ember vezére [-Nyerges Attila-] F# E H H Éber az éjszakánk, álom a nappalunk F# E H H Lekopva színeink, szürkévé változunk F# E Az öröm csak káröröm H G#m Az érzés csak végtelen félelem F# E H H Tényleg csak ennyi volt az életem [-FankaDeli-] Nevetek, miközben magamban sírok Ahogy sorban a kirabolt sírok Őseink helyett az ufókat nézik A gyerekek lassan Szodomát idézik A hibás ki lehet, hogyha nem te A tükör mögé nézünk be, nevetve Ennyi volna, mit adhatok neked Vagy ennyi volna, amit kapnom lehet Nem, valami azt súgja itt bent Félreértettünk ott kint mindent Ádám playboy, Éva meg playmate Miközben anyádék nézik a tévét Harcolnék, ha látnám, hogy kivel kell A szomszéddal, vagy a hitellel Minden, 'mit elhiszel, meg is történik Ezért van, hogy az életünk örvénylik Vénába kaptuk szomorú sorsunk Az anyatej mélyén haragot hordunk Így nem fog menni, én mondom, nem Hogy ennyi szülő lett neveletlen Az ostorom saját hátamon csattan Minden pofont magamnak adtam Egy darab a fényből, bennem a szándék Nem verekednék, már nem anyáznék Megláttam, ahogy vergődik énem De nem hagyom el, már többé nem Az élet elfogad, te őt miért nem Az ördögöt megingatom hitében Angyalok vagytok, de szárnyak híján Majomjelmezben ugrálsz az indán Szeretlek, mert én szeretni jöttem Ez van, ennyi telik tőlem |