Cm        G

Nincs szó, nincs jel,

                 Cm

nincs rajzolt virág.

      C         Fm

Nem szállhat az égen

  F            G

szárnya tört madár.

      Cm       G

Nincs jó, ami jó,

                  Cm

nincs már, aki felel.

       C           Fm

Nincs hely, ahova visszatér,

   Eb   G     Cm

ki útra indul el.

Hol az arc, hol a kéz ?

Akiért, s csak azért ?

Hol a tér, ahol a fény

hozzád még elér ?

Kell, te legyél,

ki Nap lesz Éj után 

te légy, aki megtalál

egy régi balladát.

     Ab            B

Ki szívét osztja szét,

G           Cm

ő lesz a remény 

     Fm            B

Ki szívét osztja szét,

   Eb

az élet csak övé 

     Ab            B

Ki szívét osztja szét,

 G             Cm

követik merre jár,

Fm           Ab

hegyeken és tengereken túl

G

értik majd szavát.

Így légy te a jel,

ki új útra talál,

ki elmeséli valamikor

egy lázas éjszakán.

Ami volt (ami volt), s amiért (s amiért) :

- az minden a miénk ! -

de szava lesz a megbocsátás,

szava a szenvedély.

Az légy, ki sose fél,

ki a szívek melegét

összegyűjti két karjába,

mit nem téphet senki szét

     A             H

Ki szívét osztja szét,

Ab          C#m

ő lesz a remény 

     Fm            H

Ki szívét osztja szét,

   E

az élet csak övé 

     A             H

Ki szívét osztja szét,

 Ab            C#

követik merre jár,

Fm           A

hegyeken és tengereken túl

Ab

értik majd szavát.

    Dm            A

Az légy, ki sose fél,

                 Dm

ki a szívek melegét

D      F#m   Gm

összegyűjti két karjába,

     Ab                A

mit nem téphet senki szét

Választott, ki a múltat,

magában oldja fel,

őrző, ki érzi a hajnalt,

tudja ébredni kell.

Ha félsz, gyere búj mellém 

szívem, szívedhez ér