Em / Em / C Am C-D Em | Em Mikor már mások réges régen feladták Én, akkor kezdtem mindig csak igazán C Am Csak annak van végleg vége C - D Em Amit magadban feladtál! Em Vagyok ami vagyok, mert egy ilyen is kell De más nem, azt csak én döntöm el C Am Hogy minek adok helyet a szívemben C - D Em És mi az minek többé már. NEM!. .. Em Azt mondod derogál, kamu, nem lehet így Közhelyesen szirupos a mindig pozitív C Am De aki a démonjaival volt már, hogy egy asztalhoz ült C - D Em Abban a gnózis egy életre, új embert szül Em Az aki menekül magától, gyakran kritizál A külső képek mögé rejti, hogy nem harmonizál C Am Benne se a szív, se az ész, ám ez csak egy út C - D Em Bármilyen nehéz, egyszer mind ugyanoda fut Em És minden hülyeségemért kemény volt az ár Már ismerem a törvényt : amit adsz, visszajár C Am Én nem akarok mást, csak tenni amit kell C - D Em Minden addig nehéz csak, amíg ezt nem ismered fel... Am Minden más dádi-ládi-dádi Hallom hogy dádi-ládi-dádi Túl sok a dádi-ládi-dádi Em Elmezajszennyezés Em Mikor már mások réges régen feladták Én, akkor kezdtem mindig csak igazán C Am Csak annak van végleg vége C - D Em Amit magadban feladtál! Em Vagyok ami vagyok, mert egy ilyen is kell De más nem, azt csak én döntöm el C Am Hogy minek adok helyet a szívemben C - D Em És mi az minek többé már. NEM!. .. Hogy többnek lássanak-mit sem ér Nekem elég ami vagy Hogy majd arany vagy fakoporsó jut :hidegen hagy S hogy minden ami szembejön az életben Az mind fontos üzenet, semmi sem véletlen Mert tudom mit jelent, az érzés elhagyhatatlan Hogy milyen mikor, akit szeretsz túl korán meghal Hogy milyen mikor megvetnek, kiközösít a brancs Mikor savanyú a szőlő, ez a magyar narancs. Hogy milyen érzés levágni egy kötélről a testet S ahogy a lélek elhagyja Azt soha nem felejted S hogy nem kint, hanem bennem van a pokol meg a menny Én nem hiszek valamiben, hanem ismerem.... És minden hülyeségemért kemény volt az ár Már értem a törvényt : amit adsz, visszajár S, hogy a keserű is édes, hogyha felismerik Hogy aki megalázza magát, végül felemeltetik. Minden más dádiládidádi Elmezajszennyezés... Pfú Túl sok Mikor már mások réges régen feladták Én, akkor kezdtem mindig csak igazán Csak annak van végleg vége Amit magadban.... feladtál! Vagyok ami vagyok, mert egy ilyen is kell De senki más nem, csak én döntöm el Hogy minek adok helyet a szívemben És mi az aminek többé sosem.... És tudom milyen elbukni, s hogy felállni nehéz S, hogy mit jelent, hogy kővé válik aki visszanéz És hogy milyen hatalommal bír, a gondolat erő Olyan mint egy mag, apróból hatalmas fa nő S hogy minden ember sokkal több, annál amit ért Egy Halhatatlan Alkotóban halhatatlan lény És próbálhatod darabolni, mondd, hogy választod el!? Csak színdarab az együgyű, s az intellektuel... |