Em-F#m-G-A

Em-F#m-G-D

Em          D                  Em     C    D

Nincs, már nincs vigasz, ne remélj feloldozást!

Em         D            Em C     D

Nincs, ki megbocsátana már ilyen árulást.

C                        Em----

Éj-mélybe visznek a lábaim 

C                      D---

és a szélbe suttogom átkaim.

G              D               Em  C D

Ázom-fázom a szélben, ahogy a fák,

G               D              Em  C D

Tízszer tízezer álmot gondolok át.

G              D                Em  C D

Égtél, tüzet ígértél, hazug a szád,

G               D             C

Tőlem össze is dőlhet ez a világ.

Kár, hogy engem fűtött csupán a lángolás,

Kár, hogy haragos lett nagyon a búcsúzás.

Arcodba vágtam, hogy felejts el,

De közben vártam, hogy átölelj.

Ázom-fázom a szélben, ahogy a fák,

Tízszer tízezer álmot gondolok át.

Égtél, tüzet ígértél, hazug a szád,

Tőlem össze is dőlhet ez a világ.