Em C Olvad az idő, mint a halvány jégvirág D (Hm) Em És a tűnő boldogság, majd véget ér. Em C Ott állsz egyedül falevél a dombtetőn. D (Hm) Em Álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. D G C D G (-Em) De addig van remény, minden perc ünnepel. D G Am H (-H7) Hisz mindig van remény, hinni kell ó hidd hát el! Em E7 Am Most élsz! Most vigyázz, hogy jól csináld, F Em C Am H7 Mert a legapróbb hibád, megbosszulja önmagát. Em E7 Am Most élsz! Most örülj, hogy szép a nyár, F Em C Am H7 Most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár! Em C Múló örömök sivár létünk színpadán, mikor egy szó hallatán dobban a szív. Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén, túl az álmaink ködén a semmi hív. D G C D G (-Em) De addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el! Em E7 Am Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár. Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár. Most, most, most, most félsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár. Most! Most! Most élsz! Most örülj, hogy szép a nyár, Most örülj, hogy van ki vár És a két karjába zár. |