D A F#m E | D A F#m E

        D           A
Csak a hajad látom már,
         F#m         E
ahogy a fonódón át száll.
D               A
Csalt előttem szőkén,
F#m   E
akkor az voltál.
   D           A
Nevetve visszalépsz!
      F#m             E
Korai emlék, ott még kérsz,
     D           A
hogy érjen úgy a hajnal,
       F#m     E
ahogy most is néz!

      D      A
Aztán ébresztő,
       F#m     E
a metró újból jár!
      D      A
Egészből kettő!
         F#m      E
Az egyik fél felszáll!
    D      A            F#m  E
És minden méter, minden állomás
    D         A             F#m  E
egy utolsó mosoly, ameddig látsz!

              D      A     F#m
Ma kitakar a hold az álmomból,
     E           D       A    F#m
mert olyan ez az est is távolról,
     E
mint akkor!
 D          A
Régi város, éles kép.
F#m           E
Egyszer úgyis eljössz! Nézd!
    D            A            F#m
A szerelvényünk reggelig még jár,
   (E)              D-
ha kell egy fuvar, várj!

-D A F#m E | D A F#m E
 D A F#m E | D A F#m E

     D             A
Belementünk szótlanul.
Néztük egymást, hol lapul
egy érzés ott a ráncban,
amit félre húz
egy favicc, amit talán,
már elfelejtettél,
de épp csak, hogy kimondom,
a szemed, szád mesél!

Aztán ébresztő,
a metró újból jár!
Egészből kettő!
Az egyik fél felszáll!
És minden méter, minden állomás
egy utolsó mosoly, ameddig látsz!

Ma kitakar a hold az álmomból,
mert olyan ez az est is távolról,
mint akkor!
Régi város, éles kép.
Egyszer úgyis eljössz! Nézd!
A szerelvényünk reggelig még jár,