F#m

Meddig tart egy mesés nyár,

A

Meddig szép egy csodás táj?

D

Amíg rágja a rozsda a fegyvert,

      Hm

Amíg látja az ember az embert-,

F#m

Van bennünk egy gonosz báj...

F#m

Féled már a hatalmát,

A

Érezted már haragját-,

       D

Mikor támad a tűz, te is karmolsz:

       Hm

Talán megmenekülsz, ha harcolsz-,

   F#m

De így végzed be parancsát...

          F#m

Várt már ránk, ártó láng-,

           E

egy őrült vágy: kard és lánc.

     Hm

Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,

vele véget is ér, ami játék-,

D                 F#m

ó, nem lesz több tánc!

          F#m

Várt már ránk, vért kívánt-,

              E

de ha bosszút állsz, fényt nem látsz!

     Hm

Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,

mert a tegnapi seb ma is fáj még-,

D                     F#m

ó, így nem lesz több tánc!

F#m - E - Hm - D-F#m

Meddig véd a szelíd szó,

meddig maradsz álmodó?

Amíg őrzöd a fényt, amit érzel,

amíg más mosolya neked ékszer-,

'míg él benned a varázsló!

De mindig volt egy sötét vágy-,

szenvedtél, ha föléd szállt.

Hiszen semmibe vette az álmod,

hogy az életed játszva lejátszod-,

és mindig lesz egy sötét vágy...

Refr.:... (ism.)

Mért' kell harc, mért' nem élsz?

Hisz' az álmod más: ott fényt remélsz.

Mért' kell harc, ha a könnyében félsz?

Csak bánat vár rád, ha az örvénybe lépsz.

Refr.:

Várt már ránk, ártó láng-,

egy őrült vágy: kard és lánc.

Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,

vele véget is ér, ami játék-,

ó, nem lesz több tánc!

Várt már ránk, vért kívánt-,

de ha bosszút állsz, fényt nem látsz!

Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,

mert a tegnapi seb ma is fáj még-,

ó, így nem lesz több tánc!