G          \  D7           G

Egyik délután megyek az utcán

C     G        D7             G

És látom, hogy nem köszöntök már.

 G            \   D7                  G

Hátam mögött még fütty se szól, mint rég;

 C     G   D7         G

Úgy érzem, elfelejtették.

 G     \        A7           D

Régi csibészek, nem ismernek engem meg,

 G      \         A7        |     D= G|

Nézik, mit nézek, aztán tovább...mennek.

D-G  D-G  D-G| D=G|

Közel volt egy grund, mindig ott voltunk,

Vagy messze elcsavarogtunk.

A kék ég alatt ránk sütött a nap,

Rágcsáltuk a tökmagokat.

Régi csibészek, nem ismernek engem meg,

Nézik, mit nézek, aztán tovább...mennek.

Hullott a könnyünk, annyit nevettünk,

S  ettük, amit szerettünk.

Bámultuk sokat a kiscsajokat,

Így éltünk boldog napokat.

||: Régi csibészek, nem ismernek engem meg,

Nézik, mit nézek, aztán tovább...mennek. :||