Ebm-Ebm2-Ebm-Ebm2

Ebm

Múltak az évszakok

Hozott a szél magot

                  H

Hulltak az út mentén

Ebm

Néha az ég ragyog

Néha eső zuhog

                 H

A fák csak élvezték

             B                 Ebm

Lüktetett az élet és nőttek az ágak

             B                      Ebm

Köszöntek a fénynek sok gyümölcsre váltva

        B

A napsütést

Ebm

Egyszer a városban

Új törtvényt álmodtak

                H

Kivágni minden fát

Ebm

Keresztet ácsoltak

Egy embert vádoltak

                     H

Tudták hogy mindent lát

          B                Ebm

Hordta a lelkünk ártatlan válla

          B                 Ebm

És Őbenne eltűnt az emberek átka

           B         H        Ab     Db  Db

De nem tudták, ők is olyanok mint a fák

F#m         D      E      F#m

Fák: kiket tépett már a szél

         D       E      A          D    E

Ti csak télben-nyárban zúgjatok az emberért

F#m        D       E      F#m

Fák: akik mindent láttok rég

       D    E        A       D    E -Db Db

De ti némán álltok századok tengerén

Az ég egy új napot

A szél sok új magot

Sodort az út felé

Üzeni én vagyok

Akit kivágtatatok

És bennem minden él

Egyetlen magból most gyönyörű erdő

Ébrednek az alvók, mert rengeteg felnőtt

Az egy helyén és ő is köztük él

Fák: kiket tépett már a szél

Ti csak télben-nyárban zúgjatok az emberért

Fák: akik mindent láttok rég

De ti némán álltok századok tengerén