H

Visszasírom néha

       Abm

Azt a régi népmesét,

         H

Ahogy az ágyon ülve súgtad,

       Abm

Míg az álom el nem ért. 

        H

Tudtam nincs mitől félnem,

                          Abm        H

Aki mellettem van az ördögtől is megvéd.

E

Teltek, múltak az évek s rájöttem,

Abm                        H

Nem vártam, nem kértem de felnőttem. 

E

Hívtak szédült álmok;

Vonzó, őrült lányok

      Abm

És a végtelen. 

         Abm            H

De ma is itt vagy mindenemben, 

       Abm            H

Hiszen így rendelt a sors. 

         Abm         H

S mindig érzem képzeletben,

        E           H

Ahogy szelíden átkarolsz.

         H

Bárcsak, egyszer, oh, egy pillanatra

      F#

Újra gyermek lehetnék. 

        Abm

Bátran játszanék a tűzzel azt remélve,

      H

Hogy semmi baj nem ér. 

        H

Bárcsak egyszer, oh, egy pillanatra

     F#                        Abm

Újra érezhetném, mire nincsen szó, 

          H                   E

Ahogy a széltől, a széltől is óvsz.

Visszasírom néha a régi kis szobám, 

hol annyi verset írtam, de hiszen ott voltál.

Tudtam kérhetek bármit, 

Hisz mindig számíthattam rád.

Teltek, múltak az évek s rájöttem, 

Nem vártam nem kértem, de felnőttem. 

Hívtak szédült álmok;

Vonzó, őrült lányok 

És a végtelen.

De tudom itt vagy nem is oly messze

S talán éppen rám gondolsz.

Bárcsak, egyszer, oh, egy pillanatra

Újra gyermek lehetnék. 

Bátran játszanék a tűzzel azt remélve,

Hogy semmi baj nem ér. 

Bárcsak egyszer, oh, egy pillanatra

Újra érezhetném, mire nincsen szó, 

Ahogy a széltől, a széltől is óvsz.

Mosolyod ha rám ragyog, 

Szívemet kitárhatom, 

Hisz minden szó elér. (minden szó elér)

És a bánat messze száll, 

Ha ölelésed rám talál 

És megcsillan a remény.

Ref. (2x):

Bárcsak, egyszer, oh, egy pillanatra

Újra gyermek lehetnék. 

Bátran játszanék a tűzzel azt remélve,

Hogy semmi baj nem ér. 

Bárcsak egyszer, oh, egy pillanatra

Újra érezhetném, mire nincsen szó, 

Ahogy a széltől, a széltől is óvsz.

Bárcsak, egyszer, oh, egy pillanatra

Újra gyermek lehetnék. 

Bátran játszanék a tűzzel azt remélve,

Hogy semmi baj nem ér. 

Bárcsak egyszer, oh, egy pillanatra

Újra érezhetném, mire nincsen szó, 

Ahogy a széltől, a széltől is óvsz.