Eb B F - | Eb B F - | Eb B F - | Eb B F - 

                 Eb

Egy hete, hogy szenvedek... 

       B                      F

és te tudod, hogy itt valaki vár.

"Figyeli az utakat, gyere már!"

Eb                    B

Kösz, hogy jössz, és mindened kiteszed,

F

Ledobom a gátlásaimat és kimegyek

   Eb                 B                 F

Az erkélyre. Magamat kizárom, szívemet kitárom,

És ma is odakiáltom,

      Eb                   B

Hogy nincs a helyzetemben semmi, - de semmi! -

      F

Amit ne lehetne kissé jobbá tenni.

Eb  B   F

Áj lav jú!

Eb              B             F

Szégyellem, de kellesz piszkosul!

Eb  B   F

Áj lav jú!

Eb             B           F

Ne hagyj engem így ártatlanul!

Állítom, a szívem egy rom, s nyom.

Leromlott a bizonyítványom.

S az állapotom? Na az se normális!

Kérdeztem az orvost: ugye hormonális?

Kivizsgált és végülis így szólt:

Kutyabaj, csak egy átlagos szívkór.

Meggyógyul, s ha nyolc napon túl is eltart,

A tünetei szűnnek majd.

Áj lav jú...

Ágy alá gyaláz a láz.

A nagyapám belemagyaráz a bal fülembe.

Lefeküdni minek, hogyha nincs kivel? - kérdem én,

Mire így felel: Na idefigyelj!

Ugyanaz a nő lesz gyermekeid anyja.

Aki anyósod lánya, és eljön a napja,

Hogy nem érted - nem ezt kérted -,

Hát miért tett veled ilyet ez az élet?

Áj lav jú...