Cm           Ab                     Eb        B

Hé, soha ne félj, hogy odasodor a szél, ahol jó!

Cm             Ab                   Eb        B

Hé, ha valami van, de nem az igazi még, ne remélj!(2*)

Cm Ab Eb B | Cm Ab Eb B

       Cm

Itt a kölnije, itt a rúzsa.

      Ab

Ő meg elszökött. Szép kis múzsa.

       Eb

Meg se ihletett, úgy elhúzta

          B

Innen a csíkot, hogy csak na!

Ma! ...lesz - ó, yes - az a nap,

Mikor nem jutok nőhöz.

Nem, de szóhoz sem!

A szerelem, mint egy rossz elem

Kimerült és kiderül, hogy lyukat mar a szívemen.

Ki mondja meg nekem, hogy most mi a fene legyen?

Csak ide-oda szökellek, mint zerge fenn a hegyen.

Jobbra át! Balra át! Kerülöm a kapuját.

Nélküle még elvagyok, de ki csinál ma vacsorát?

Bemegyek egy moziba és tönkretesz,

Ahogy a jó nevű jenkik éppen ölelkeznek.

Ő is így csinált velem az ágyban,

Nagy bajban voltam és kisgatyában.

Hé, soha ne félj...(2*)

"Maradok, ha akarod" - hát itt maradt.

Én a szívemet adtam, ő a pofonokat.

Győzött. Főzött. Alig-alig bőgött.

Gyönyörű volt, de nyár után az ősz jött.

S jöttek a gondok: a számla meg a gondnok,

A Mikulás, a megszokás, az unalomblokk.

A tél elmúlt, s vele még valami más,

Ez a szevasz tavasz csak az utolsó felvonás.

Szép volt. Jó volt! Köszönöm Ennyi!

De mégis - mégis? - kellene tenni

Valamit, amitől megérti - mit? -

Hogy szeret engem, és itt csak ez számít!

Valamikor itt volt a világvége,

A lány még vár, hát harcolj érte!

Nem kell, reggel, amikor felkel,

Fogadok, hogy ő hív fel.

Hé, soha ne félj, hogy odasodor a szél, ahol jó!

Hé, ha valami van de nem az igazi még, ne remélj!

Lesz még rosszabb.(3*)