Cm Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged, Cm És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed. Cm Én látom a szemeden, ha nem is mondod; F Cm Őrültek vagyunk és nem bolondok! Cm Ab Nem kell más, úgy csókolnám a szádat, Eb B Cm Letépném az összes ruhádat, Ab B Ahogy azt nem csinálta még más! Cm Ab Nem kell más, amikor a szemembe nézel, Eb B Cm majd attól a tűztől égsz el, Ab B Amit te bennem gyújtottál, B Cm És nem kell más! Ugye játszottál már a gondolattal, Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal? Édes hangod a fülembe súgja: Nem volt elég, csináljuk újra! Nem kell más, én mint egy állat elevenen felfalnálak, Miközben szétszakítanál. Nem kell más! Én nem sokat kérek: Nyelvem hegyén a véred, Te pedig a torkom harapd át, És nem kell más Édes hangon a fülembe súgod, engem akarsz a régit unod... Nem kell más, úgy kívánom a szádat, Csókolni a kezed, a lábad, Érezni a bőröd illatát, Nem kell más Jó a kocsiban, a kádban, Jó a fűben, az előszobában Nekem mindegy hol jön ránk Nem kell más! Nem értek a szóból, Sose legyen elég a jóból, Örökre elcsábítottál! Nem kell más! Úgy akarlak téged Nem érzed, megőrülök érted, Adj hát nekem egy éjszakát! És nem kell más! Úgy kívánom a szádat, csókolni a kezed a lábad, érezni a bőröd illatát. |