F

Ez egy ilyen nyár, csupa mulatozás,

Csupa verőfény, csak egy kicsit hibás, 

       B                                F

Itt a városban az ember feje félpuhára fő, 

       C          B                 F

Bár a lakásban a kánikula elviselhető.

Ez egy ilyen nyár, csupa szórakozás, 

Csupa ingcsere, csupa zuhanyozás, 

Ugyan kinek jó, hogy az ember feje félpuhára fő, 

Azt meg ki mondta, hogy a kánikula elviselhető?

Nem hittem, hogy lehet a nap ilyen forró, 

Két perc alatt megszárad a vizes póló, 

És kifakul gyorsan, ha elkésel, 

Vagy a kötélen a porig ég el. 

Olvad már a festék és a szurok járda, 

Elviselnéd csak tudod, a cipőd bánja, 

Beragad könnyen, s bár kihúzhatod, 

Annak búcsút kell ma mondanod, 

De a mosolyod a régi még, 

Hiszen szikrázóan kék az ég.

Ez egy ilyen nyár...

Reggel mikor berohansz a melóhelyre 

Nem gondolsz a délutáni tülekedésre, 

Pedig a buszon is izzadsz mint egy ló, 

És érzed van még hozzád hasonló. 

Benépesül az udvar és a nyitott erkély, 

Egy ici-pici hely kell csak, hogy hanyatt elférj,

És este ha bőröd kenegeted, 

Vagy jegeled a fenekedet, 

De befogod a panaszos szádat, 

Hisz hónapokig csak ezt vártad.

Ez egy ilyen nyár...