Am F G E | Am F G E |

Am
Őrjítő alak, ó, azok a csókok!
  F
A testemet ellepik a rúzsfoltok!
       G
Mikor vele vagyok, megszűnik a világ,
     E
Csak ölelem forrón és nem találok hibát!

Nézem, mindenhol a kölnijét érzem,
Ő a leges-leges-legjobb nő a földön, égen!
Rátapadok, mint maci a mézre,
Belebolondultam, és most nem veszem észre,

Mint egy tyúké, olyan kicsi az agya,
Azt is mindig-mindig-mindig otthon hagyja,
Pedig izgató a szeme, karcsú a lába,
Állandóan csókra éhes a szája!

Jó vele az ágyban, jó vele a kádban,
Szeretni őt, minden irányban,
De a kétség bennem hatalmasat kiált,
Hogy találtam magamnak egy ilyen buta libát?

Am         F                     G
Bevallom, dilis a lány, dilis a lány!
      E
Mégis őt akarom!
Am         F                     G
Bevallom, dilis a lány, dilis a lány!
      E
Soha meg nem unom!
Am         F                     G
Bevallom, dilis a lány, dilis a lány!
      E
Mégis őt akarom!
Am         F                     G
Bevallom, dilis a lány, dilis a lány!
      E
Soha meg nem unom!

Ülünk egy moziban és fogom a kezét,
Ilyenkor az ember mindig elveszti a fejét!
Rámnéz! (Yes!) Én meg átkarolom!
Sötét van, csókra legjobb alkalom!
Olyan ez a lány, akár egy álom,
Hihetetlen, de ő az én párom!
Fújja a szél csodálatos haját,
Rámmosolyog, de meghallom a szavát!
Beszél, de hogy minek, azt ő sem tudja,
A hülyeségét megállás nélkül fújja!
Szép, ha csak nevet, sosem mond nemet,
Értem rajong és engem szeret!
De hogy lehet az, hogy ilyen gyagya,
Tényleg, mint egy tyúké, akkora az agya!
Az ágyra fekszik meztelen, a ruhámat leveszem,
Dilis a lány, de mégis őt szeretem!

Bevallom, dilis a lány, dilis a lány!
Mégis őt akarom!
Bevallom, dilis a lány, dilis a lány!
Soha meg nem unom!
Bevallom, dilis a lány, dilis a lány!