Em  D  C  H7 | Em  D  C  H7 | 

   Em                                  D

A másik szobában senki van csöndet csinál,

C                                  H7

elszökik a napfény, mászik a ház falán,

Em                               D

anyám a konyhában a boldogságot főzi,

C                           H7

apám a kertben felszállásra vár……

C                         Em

Akarok szaladni én is énekelni,

 C                             Em

megállni mellette, bőszen integetni:

H                                  Em

engem is vigyetek messze, kicsit pihenni!

   Am-                    -H                          Em

De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.

Em                           D

ra rara rarara rarara rarara ra rararar rarara

C                            H7

ra rara rarara rarara rarara ra rararar rarara

Em                           D

ra rara rarara rarara rarara ra rararar rarara

C                            H7

ra rara rarara rarara rarara ra rararar rarara

Gyökeret vernek a repedések a falakba, nézd, itt

fércelt álmaim szakadtan csüngnek alá,

megsárgult képeink maradtak a kamrában, érik,

anyám a családfán a kilátásra vár.

Akarok szaladni én is énekelni,

megállni mellette, bőszen integetni:

engem is vigyetek messze, kicsit pihenni!

De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.

A nyári boldogság biciklin, a határban érzi,

elmúlt időknek füstös illatát,

ahogy a vázon utazunk, az apám meg én,

beszőtte az emlék, mint kiadó pókszál szobát.

Várjatok ti éberek mindjárt kelek én is,

addig maradok álmomban, církuszban zenélni,

ahol a fűrészporos égen apám a ludakat nézi,

a szárnyas had elejére most már magát idézi,

és azt mondja: aludj nyugodtan, erre senki se jár.