D A Hm Visszanézek és látom, hogy más vagyok, G mint pár éve a legelején. D Ez a tétova út valamit rám rakott, A amiről érzem, hogy nem az enyém. Hm Te mindig szó nélkül átvettél belőle, G pontosan tudtad, hogy mit bírok el! D Elvesztettem, hogy merre van az előre, A így visszafelé indultam el. Hm G Más lettem, a tükör így ismer. D A Le nem törölhetem a múltamat. Hm Megtanultál látni engem, G bármit látsz, el nem vakulsz. D Mégis mindent megbocsátasz, A elfogadtál szótlanul. Hm ha megtanulnék látni egyszer G két szemeddel élesen, D rájönnék miért vagyok magam A megszeretni képtelen. Hm Gyakran járnak a vonalak a fejemben, G amik az arcod nem feledik el. D Követem őket és látom hogy öregszem A a tévedéseim jeleivel. Hm Már kicsit mélyebről néznék a szemedbe. G Nem olyan görbén mosolyog a szám. D Melletted őszülni szépen is lehetne, A ha tudnék úszni a mesénk taván. Hm G Más lettem, a tükör így ismer. D A Le nem törölhetem a múltamat. Hm Megtanultál látni engem, G bármit látsz, el nem vakulsz. D Mégis mindent megbocsátasz, A elfogadtál szótlanul. Hm ha megtanulnék látni egyszer G két szemeddel élesen, D rájönnék miért vagyok magam A megszeretni képtelen. Hm Honnan tudnám, G D Hogy milyen szélnek ereszteni A aztán nem utánad eredni? Hm honnan tudnám? G honnan tudnám, D hogy milyen nélküled nevetni? (A.) hogy hogyan kellene szeretni? honnan tudnám? Hm ha megtanulnék látni egyszer G két szemeddel élesen, D rájönnék miért vagyok magam A megszeretni képtelen. Hm Akkor talán megengedném G magamnak, hogy hibázzak D és Veled együtt szerethetném A mindenét e világnak! Hm Honnan tudnám, G D Hogy milyen szélnek ereszteni A- aztán nem utánad eredni? -F# Hm honnan tudnám? G honnan tudnám, D hogy milyen nélküled nevetni? A- hogy hogyan kellene szeretni? -F# Hm. honnan tudnám? |