D …és én Most sem bírlak sokkal jobban Téged Mint amikor elhagyhattam ezt a szűk szobát Mikor itt van látod a világ vége tényleg Akkor kell magadba szívni az illatát Hát én is magamba szívom mélyen az illatát Mos’ csak Fekszem a padlón, az ajtó zárva Hányszor de hányszor mondtam már itt megtalálsz De Te nem jöttél én meg csak vártam rád hiába Pedig ez még ugyan az a régi ház, Tudod Te jól, hogy hol a csengő ha éppen erre jársz… G D Nem ez nem a világ vége csak az életünk csendesebb része G hát szüless meg újra és D Kezdj élni végre ez itt G nem a világ vége D Csak a régi legutolsó éve hát B C Lélegezz mélyeket és D Kezdj élni végre….. C D Ez már elkezdődött nem dobhatod félre de C D A lényeg napról napra jobban látható B D Hiába vannak a szavaid a kőbe vésve B Lehet, hogy kell egy másik kő, de C D Minden szó újraírható… D / D Én nem mondom, hogy nem változhat senki De tudod, annyiszor csalódtam már De ha tényleg képes lennél a másik úton menni én már Azt se bánnám ha elhagynál és soha többé Nem látnálak kinn a bejáratnál G D Nem ez nem a világ vége csak az életünk csendesebb része G hát szüless meg újra és D Kezdj élni végre ez itt G nem a világ vége D Csak a régi legutolsó éve hát B C Lélegezz mélyeket és D Kezdj élni végre….. D / …és én Most sem bírlak sokkal jobban Téged de Ha elhagyod majd ezt a szűk szobát És mögötted lesz végre a vége végleg és Elmormolsz néhány imát Én majd a magasból csak mosolygok rád… |