G Em (G Em)

        G                   Em

Hallom létezett egykor egy titkos akkord,

      G                       Em

Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt

       C             D            G   D

S bár téged nem érdekel, elmondom újra.

   G               C    D

Az ötös követte a négyeset, 

     Em                     C

egy moll, egy dúr, s máris megszületett

     G               H           Em

S a király zavarban súgta: Halleluja

      C         Em         C           G D G    Em G Em

Halleluja, Halleluja, Halleluja, Hallelu----ja.

Bizonyság kellett, bár volt hited,

A háztetőn állt, s hosszan nézhetted,

A hold fényében fürdött, kivirulva.

És megbűvölt, és levágta hajad,

Leláncolt, széttörte trónodat,

És ajkadról ellopta végleg: Halleluja.

Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Tudod, jártam már régen itt, 

Ismerem szobádnak sarkait,

Magányon át vitt Hozzád a véletlen útja.

A díszkapun láttam a címeredet, 

De a szerelem nem dicső fáklyásmenet,

Csak egy fázós, kicsit fáradt: Halleluja.

Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

És volt idő, hogy elmondtad még,

Hogy ott, belül milyen a helyzet épp,

De ezt már sose hallom tőled újra.

Pedig úgy költöztem én beléd, 

Hogy galambot hoztam, hogy : Nézd, de szép.

És együtt lélegeztük: Halleluja.

Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Mondod, a nevet csak bitorlom, 

S én azt a nevet még csak nem is tudom,

De mit számít neked, ha bárki tudja!?

Mert minden szóban fény ragyog,

És mindegy melyiket hallgatod,

Hogy Szent, vagy összetört a Halleluja.

Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Én próbáltam, hát ennyi telt, 

Kezemre érintés nem felelt,

Igazat mondok, bármily szép, vagy csúnya

S bár meglehet, hogy tévedek,

A dal ura elé úgy léphetek, 

Hogy nyelvemen nincsen más, mint: Halleluja.

Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.