Bm Ab Gb / | Gb Ab Bm /

Bm   Ab       Gb
Egy gondolat megszállt most
    /                Gb-
és magamra zártam a belvárost
-   Ab         Bm
hogy úgy, mint régebben
/                  Bm           Ab
összefussak veled majdnem véletlen
           Gb
félhomály, kis italka
       /                   Gb
nincs talán, a kártyáink kirakva
 Ab                Bm
van némi sejtésem, mi lesz ma
 /                     Bm
mondhatni nincs semmi dilemma

Bm              Gb
Valami közeleg, ó, jaj
a nyelvem, a nyakad, egy sóhaj
Ebm                 Ab
szólj, ha messzire mennék
     Bm                /
egy titok vagy, amivel eldicsekednék

     Bm   Ab    Gb     /
A város szemei rajtunk,
    Gb   Ab     Bm    /
utánunk fordul mindenki
kicsit egymásba zuhantunk,
de játsszuk el, hogy nincs semmi
bámulnak az utcák és minden tér
de más nem látott úgy, mint én
a város szemei rajtunk
utánunk fordul mindenki

Összenézünk, összeérünk
a történetekkel visszatérünk
lehet, nincs is miértjük
csak mi tudjuk, csak mi értjük
minden érzelem túltolva
közelről beszélünk, suttogva
száj a szájtól fél centi
veled a legjobb eltévedni
hipnotizálva megyek fel hozzád
míg az éj ütemét meghozzák
a kopogó léptek a Dob utcán
minden percünk lefotóznám

Ez a mienk, és ilyet nem tud más
a valóságból kiugrás
szikra robban, szoknya libben
szétpattannak a gombok az ingen
a liftben, a világ elnémul
az ész kitenné a ne zavarj-táblát
a kezem a stop-gomb felé nyúl